Biztos vagyok benne, hogy aki elvégezte a nyolc általánost, az megtanult írni, tehát a szó szoros értelmében tud szöveget írni. Ennek némileg ellentmond az az állítás, hogy – bár elméletileg mindenki tud írni –, nem minden szöveget öröm olvasni…
Pedig sok vállalkozó ilyesmin spórol: kiadja a titkárnőnek, hogy írjon „valamit” a céges weblapra, hiszen, véleménye szerint, egy egyszerű tájékoztató megírása nem bonyolult feladat. Általában három negatív dologgal szoktam találkozni, ha arra kérnek, hogy nézzem át a cég üzleti kommunikációját.

1. Egy többszörösen bővített mondatba belesűrítenek mindent – a végeredményt még Torgyán doktor is megirigyelné. Ilyenkor olyan érzésem támad, mintha valahova rohannánk, és nem lenne idő arra, hogy átgondoljuk a mondanivalónkat. Ennek komoly veszélye, hogy az olvasó alaposan belebonyolódik a témába – általában ilyenkor veszítjük el őt, hiszen elmegy a kedve attól, hogy megfejtse azt, valamikor az elején mire gondoltunk.
2. Tömérdek szuperlatívuszt használnak a cégek saját termékeikkel kapcsolatban, ami sok esetben annyira túlzó, hogy már szinte elenszenvessé válik. Igen gyakori, hogy ilyenkor sűrűn találkozunk az „óriás” szó 2-3 szinonimájával. Amikor az írás nehezen megy valakinek, akkor döcögve jönnek az árnyalt jelzős szerkezetek. Ilyen helyzetekben Az üzleti kommunikáció titka ( http://www.szovegirasblog.hu/szolgaltatasok/az-uzleti-kommunikacio-titka) c. könyvem 23–24. oldaláról érdemes kinyomtatni az óriás szó szinonimáit (nekem a mai napig ez a gyűjtemény itt van az asztalomon).
3. A mai világban egyáltalán nem szégyen, ha valaki nem tud helyesen írni vagy fogalmazni. Az viszont kellemetlen, ha a weblapon olyan írást jelentetünk meg, amiben hibák vannak. Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »